Hajnalban Harper a hátsó bejáraton keresztül lopakodott be az Ezüst Napfogyatkozásba. Az étkező sötét, csendes volt. Roland egy faládákkal teli raktárhelyiségbe vezette. Mögöttük egy fémláda állt.
Elővett egy kis kulcsot és kinyitotta. Egy kopott boríték, egy fénykép és egy útlevél volt benne. A fényképen egy lágy tekintetű fiatal nő látható, aki egyik kezét gyengéden a kerekded hasára simította. A hátulján elegáns betűkkel a következő felirat állt:
Az én Harperemnek. A legnagyobb ajándékom.
Harper úgy húzta végig az ujjait a tintán, mintha szent lenne. Az útlevélen egy másik név állt: Natalie Brooks.
Roland átnyújtott neki egy borítékot. „Tőle jött.”
Harper óvatosan kihajtogatta. Anyja kézírása siklott a lapokon.
„Szeretett lányom. Ha ezt olvasod, készen állsz. Azért mentem el, hogy megvédjelek. Fenyegettek. Hoztam egy döntést, ami összetörte a szívem. Új életet kezdtem, egy másik név alatt. Soha nem hagytam abba, hogy rád gondoljak. Ha meg akarsz találni, gyere el egy savannahi kávézóba, a Driftwood Roomba. Minden vasárnap reggel az ablaknál ülök. Várok rád. Örökké szeretlek. Anya.”
Harper lélegzete elállt. – Él – suttogta.
Rezgett a telefonja. Morgan Hale nyomozó.
„Kinyitottuk a Calloway család zárt széfjét. Bent egy új levél volt édesanyádtól és egy nemrég készült fotó. Él. Megtalálhatod.”
Két nappal később Harper Iris kórházi ágyánál állt.
– Menj! – sürgette Iris, és megszorította a kezét. – Hozd haza a lányomat!
Vasárnap reggel Savannah-ban só és jázmin illata terjengett. A napfény táncolt a macskaköves utcákon. Harper megállt egy kis kávézó előtt, amelyet fehér függönyök és kopott fa keretezett. Az uszadékfából készült szoba. A szíve hevesen vert.
Ha folytatni szeretnéd, kattints az alábbi KÖVETKEZŐ gombra⤵️
