Most elveszítette azt a személyt, aki újra biztonságban éreztette a világot.
Teltek a napok.
Aria elhallgatott.
Visszavont.
A negyedik reggelen lázas lett.
Sebastian odafutott hozzá.
És akkor azt mondta.
– Sírt – suttogta Aria. – Nem tudta, miért kell elmennie.
Minden szó úgy ért, mint egy pofon.
Aztán kimondott egy mondatot, ami teljesen összetörte:
„A városi hölgy nem szeret engem, apa. Csak színleli. De a tekintete hideg.”
„Meleg szemei voltak. Mint az anyámnak.”
A gyerekek nem hazudnak az érzéseikről.
Sebastian végre megértette.
Tévedett.
Borzasztóan tévedett.
Azon az estén döntést hozott.
Meg akarja találni Lénát.
Bocsánatot fog kérni tőle.
