Úgy mosolygott, amilyet már hónapok óta nem láttam. „Rendben. Igen. Tetszene.”
Mike is elmosolyodott.
Azon a hétvégén Mike-kal, Viviannal és én leültünk megbeszélni a munkaterhelését. Megegyeztünk, hogy abbahagyja néhány emelt szintű óráját, és addig folytatja a táncot, ameddig csak akar.
Még mindig fényes jövő állt előtte, de most már több oka is volt arra, hogy a jelenben éljen.
És később a héten néztem, ahogy a babám táncol.
Még mindig fényes jövő állt előtte.
Ha adhatnál egy tanácsot valakinek ebben a történetben, mi lenne az? Oszd meg a Facebookon hozzászólásokban.
Ha folytatni szeretnéd, kattints az alábbi KÖVETKEZŐ gombra⤵️
