Percek teltek el csendben.
Aztán megszólalt.
– Liam… ébren vagy?
"Igen."
– Tudod, miért téged választottam erre az útra?
Haboztam.
– A munkám miatt?
– Az is – mondta halkan.
„De főleg azért, mert… emberként bánsz velem. Nem címként.”
Szavai ott lebegett a közöttünk lévő sötétségben.
És abban a pillanatban…
Tudtam, hogy ez az utazás nemcsak a karrieremet fogja megváltoztatni.
Falak leomlanak
Órákig beszélgettünk aznap este.
A nyomásról.
A magányról.
Arról, hogyan szigetelhet el a siker.
Mesélt arról, hogy az apja elhagyott minket, amikor nyolcéves volt.
Arról, hogy felnőve megtanultam, hogy a gyengeség jelzése miatt az emberek elsétálnak.
Így hát falakat épített.
