– Nem azért vagyok itt, hogy bármit is kérjek tőled – folytatta halkan. – Sikerült.
A pad, amit otthonának nevezett
Rowan tekintete körbejárt a padon.
Egy bevásárlószatyr hevert Clara lába mellett.
Egy majdnem üres vizespalack.
Egy vékony, összehajtott takaró, ami egyértelműen nem volt elég a csökkenő esti hőmérséklethez.
Hideg felismerés telepedett rá.
- Itt szállsz meg? - kérdezte halkan.
Klára habozott.
Csak egy pillanatra.
Aztán bólintott.
Helen a mellkasára tette a kezét, a kis mozdulat több aggodalmat árult el, mint amennyit szavakkal ki tudtak fejezni.
Ekkor az egyik baba megmozdult.
