Ez egy hatalmas döntés volt.

Abigailnek már négy fia volt, és egy újabb terhesség fizikai kockázatokkal és érzelmi megterheléssel járt volna. De a nővére szemében tükröződő kétségbeesés egyértelművé tette a választ. Beleegyezett.

A terhesség felélesztette Rachelt. Minden találkozón részt vett, előkészítette a babaszobát, és szeretettel beszélt Abigail növekvő pocakjához. Mindenki várta a baba érkezését.

De amikor megkezdődött a szülés, Rachel és Jason sehol sem voltak. Órákkal később Abigail egy egészséges kislánynak adott életet – gyönyörűnek, erősnek és tökéletesnek.

A karjaiba vette az újszülöttet, és azt suttogta: „Anyukád nagyon boldog lesz.”

Amikor Rachel és Jason végre megérkeztek, Abigail várta örömét felváltotta a sokk és a harag.

– Nem erre számítottunk – mondta Rachel kifejezéstelenül. – Egy lány.

Jason alig nézett a babára. Fiút szeretett volna. Még figyelmeztette is Rachelt, hogy egy lánygyermek hazahozatala veszélyeztetné a házasságukat. Ezzel a nyomással szembesülve Rachel abban a pillanatban a félelmet választotta a szerelem helyett.

Azt mondták, hogy nem akarják a babát.

A szavak mélyebben fájtak, mint Abigail el tudta volna képzelni. Ez volt az a gyermek, akire vágytak, akiért imádkoztak – és most a neme miatt utasították el.