Az egész edzőterem tapsviharban tört ki.

Nagypapa aztán újra a mikrofonba szólt. Mindenkinek mesélt a konyhai táncokról, amiket régen megosztottunk, és hogy segítettem neki felépülni a stroke után.

"Az unokám az oka annak, hogy még itt vagyok," mondta büszkén. "Ő a legbátrabb ember, akit ismerek."

Aztán mosolygott, és hozzátette: "És ma este végre betartottam az ígéretemet neki. Mondtam neki, hogy én leszek a legjóképűbb randi a szalagavatón."

Aznap este együtt táncoltunk egy lassú dalra, miközben az egész szoba csendben nézte. Amikor véget ért, a taps hangosabb volt, mint bármi, amit valaha hallottam.

Kint, a hűvös éjszakai levegőben, nagypapa megszorította a kezem, és mosolyogva azt mondta:
"Mondtam, hogy én leszek a legjóképűbb randi."

Igaza volt.

Tizenhét évvel korábban kivitt egy égő házból.

És minden fontos módon elvitt egészen a pillanatig.