A suttogások félelmet hordoztak, nem csínytevést.
Egy gyerek remegő hangon mondta: "Azt mondta, hülye vagyok. Mindenki előtt."
Egy másik hang, kisebb hang: "Elvitte az ebédemet, és kidobta."
A harmadik: "Ha elmondom a szüleimnek, csak azt mondanák, hogy ne drámaiak legyél."
Lily hangja meglágyult, ahogy amikor a kertben sérült állatokhoz beszélt.
"Nem vagy hülye," mondta. "Egyikőtök sem az. Csak... gonosz emberek között maradtak."
Valaki szipogott.
"Itt," tette hozzá halkan Lily, "ülj le. Igyál vizet. Itt lélegezhetsz."
A torkom annyira összeszorult, hogy fájt.
Nem hagyta ki az iskolát magának.
Menedéket teremtett.
A házamon belül.
Más gyerekeknek, akik úgy érezték, nincs hová menniük.
És nem mondta el nekem, mert—
