"Tudom."
Ez nagyon megütött.
"Tudtad?"
"Eleinte nem," ismerte el. "De amikor folyton mondogatta... Nem javítottam ki úgy, ahogy kellett volna."
"Ez nem kis hiba."
Körbenéztem – a kardigán, a csizmák, a teakészlet.
"Miért tartjuk így?"
"Mert itt lent még a ház része volt," mondta.
Csendben álltunk.
Aztán feltettem azt a kérdést, amit eddig kerültem.
"Miért vettél hozzám feleségül, ha még így élsz?"
Habozott. "Mert szeretlek."
"Tényleg?" Kérdeztem halkan. "Vagy szeretted, hogy segíthetek vinni azt az életet, amit maga mögött hagyott?"
Elfordította a tekintetét. "Mindkettő."
