"Ez nem az, amit szeretett volna."
Majdnem nevettem.
"Szó szerint azt mondta, amit akart."
"Nem tudod, milyen állapotban volt," vágott vissza Mark.
"Tudom, hogy elég világos volt a választáshoz," mondtam.
Mark a verandámon járkált fel-alá.
"Valamit, ami a miénk van, elviszed."
"Az apád választást adott nekem. Az más."
Megállt, és rám nézett.
"Meg fogod bánni ezt."
Nem válaszoltam.
Így hát elment.
Másnap reggel felhívtam Thomast, és megkértem, hogy még egyszer lássam be Arthur házába.
Ő beleegyezett.
Mind a hét gyereket elhoztam. Minden döntésemhez része volt.
Thomas kinyitotta a bejárati ajtót.
"Van pár órád."
