Remegni kezdett a kezem, miközben kibontottam a levelet.
„Kedves Tanyám,
Ha ezt olvasod, én már nem vagyok itt.
Negyven évig őriztem egy titkot. Az udvaromban lévő öreg almafa alatt valami el van temetve.
Ameddig csak tudtam, megvédtelek az igazságtól.
De most már megérdemled, hogy tudd.
Kérlek, ne mondd el senkinek.
Háromszor olvastam el a levelet.
Ennek semmi értelme nem volt.
Alig ismertem a férfit.
Miért hagyna itt nekem ilyesmit?
Azon az éjszakán alig aludtam.
A szavak folyton ismétlődtek a fejemben.
Az almafa alatt.
Másnap reggel végre győzött a kíváncsiság.
