A SZAG, AMI NEM VOLT IDE VALÓ
Május végén, egy heves mennydörgéssel és esővel teli éjszaka után elindult, hogy felmérjen egy távoli földterületet.
A levegő sűrű volt a nedves fenyőtől és a nyirkos földtől.
Aztán egy másik illat áradt szét benne.
Éles. Keserű. Téves.
Nem a tábortűz megnyugtató füstje.
Valami kémiai anyag.
Letért az ösvényről, és leereszkedett egy szakadékba.
Ott, a vihar által félig eloltva, egy halom szemét hevert, még mindig füstölgött – megolvadt műanyag dobozok, szakadt ponyvák, elszenesedett szintetikus hulladék.
Valaki felgyújtotta és elsétált.
Az eső megmentette az erdőt.
Alig.
