Anyám mellette állt, és megigazította a vállán lévő köntöst.
– Ez a legkevesebb, amit tehetsz! – tette hozzá. – Minden feláldozásunk után.
A hármukat néztem.
Apám az én köntösömet viseli.
Anyám a hálószobámban áll.
A bátyám a bútoraimon heverészik.
És hirtelen minden nagyon nyugodt lett bennem.
Elmosolyodtam.
– Rendben – mondtam.
Apám ellazult.
