"Megadom neked azt az életet, amit megérdemelsz."
Hirdetés:
"Nehéz?" Felemeltem a hangomat. "Láttam, hogy vittelek, amikor még az esküvői ruhámban voltam."
A két sorban felül ülő férfi ránk nézett.
Karl lehalkította a hangját. "Sajnálom. Tudtam, hogy megérted, amint elmagyarázom. Értünk tettem... Látod ezt, ugye?"
Erősebben ütött, mint bármi más.
"Nem. A pénzért tetted, Karl."
"Értünk tettem... Látod ezt, ugye?"
Hirdetés:
"Ez igazságtalan". Közelebb lépett, most már bosszúsan. "Fogalmad sincs, mekkora lehetőség ez. Nem akartalak döntéssel terhelni, drágám."
"Vádolni velem? Nem... Nem akartad, hogy visszautasítsam."
Megcsípte az orrnyergét. Ránézve, ahogy küzd megérteni, miért nem sietek elszökni, rájöttem, mit kell most tennem.
"Ez igazságtalan."
A táskámba nyúltam, megérintettem a telefonomat, és bekapcsoltam a képernyőt. Nem vettem ki. Csak nyitva hagytam a táskámat az ölemben, a mikrofon felfelé mutatva.
A
"Hogyan csináltad ezt?" hirdetést – kérdeztem. "Az egész. Mentősök, doktor..."
