Az oldalon egy levél volt remegő kézzel, nagy, görbe betűkkel. Eleinte azt hittem, egyszerű köszönet, de minden egyes sorral egyre nedvesebbé vált a szemem.
"Fiam, ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy már egy éve nem volt bátorságod, ami nekem egész életemben nem volt: hogy a szívedet válasszam a pénz helyett. Nagy terhet helyeztem a válladra, de te panasz nélkül felvetted. Megmutattad nekem, mit jelent az igaz szerelem."
Éreztem, hogy gombóc van a torkomban. Ránéztem, de mosolygott, szemei nedvesek voltak, a párnának támaszkodva. Aztán intett nekem, hogy folytassam.
"Ez az adósság... már nem létezik. A falu földeladásából származó pénzből fizettem ki. Látni akartam, melyik fiamnak van még szíve irántam, nem csak a gazdagságért. Csak te választottál engem. És most már csak a tiéd és a családod van."
A papír kiesett a kezemből. Ránéztem, és nem tudtam, sírjak-e vagy nevetjek-e.
