Aztán kinyitottam a bejárati ajtót.
És nevetést hallott.
Egy női nevetés.
Egy nevetés, amit azonnal felismertem.
Esther.
A nővérem.
Egy pillanatra az agyam próbálta elmagyarázni.
Talán beugrott. Talán a konyhában beszélgettek.
De a ház rossznak tűnt.
Túl csendes.
Túl intime.
Lassan sétáltam végig a folyosón a hálószobánk felé.
Az ajtó majdnem becsukódott.
Kinyitottam.
És minden megváltozott.
Esther a komód mellett állt, félig kigombolva.
