Elvittem a elhunyt nagymamám nyakláncát egy zálogházba, hogy kifizessem a lakbéremet – Aztán az antikvitáskereskedő elsápadt, és azt mondta, 20 éve vár rám

Elvittem a elhunyt nagymamám nyakláncát egy zálogházba, hogy kifizessem a lakbéremet – Aztán az antikvitáskereskedő elsápadt, és azt mondta, 20 éve vár rám

Azt hittem, feláldozom az utolsó dolgot, ami igazán számított számomra, csak hogy még egy hónapot kitartasak. Nem is sejtettem, hogy már a zálogházba való belépés is felfed egy múltat, amiről még csak nem is tudtam.

A válásom után nem sok mindent hoztam el.

Egy törött telefon, ami alig tartott töltést. Két szemetes zsák tele olyan ruhákkal, amiket már nem is szerettem. És egy dolog, amitől sosem terveztem megválni: a nagymamám régi nyaklánca.

Ennyi az egész.

Nem jöttem el sokkal.

Az exférjem nem csak úgy ment el. Ügyelt rá, hogy ne legyen semmi, amibe belehatnék belemerülni.

A vetélés már kiürített a szeremből, amikor egy héttel később ő is elment. Egy fiatalabb szeretővel távozott.

***

Hetekig inkább ösztönből műtettem, mint bármi másból.

Túlóráztam az étteremben. Minden borravalót úgy számoltam, mintha oxigénnel lenne.

De a tiszta és kemény makacsságnak nincsenek határai.

Egy fiatalabb szeretővel távozott.

back to top