***
Egy este, amikor hazaértem, találtam egy értesítést a főbérlőmtől, amit az új lakásom ajtajára ragasztottak.
UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS.
Ott álltam, úgy bámultam, mintha eltűnne, ha nem mozdulnék.
Ez nem így volt.
Őszintén szólva, nem volt pénzem a lakbérre.
Már azelőtt tudtam, mit kell tennem, mielőtt bevallottam magamnak. Ez kétségbeesett gesztus volt.
A lakásban elővettem a régi cipődobozt a szekrényem hátuljáról.
Bent, egy régi sálba burkolva, az antik nyaklánc volt.
Nem volt pénzem.
Ellen, a nagymamám, adta nekem a halála előtt. Alig voltam elég idős, hogy megértsem, mit jelent akkoriban, de mégis megtartottam. Több mint húsz évig tartottam biztonságban, hogy emlékeztessem a szerelmére.
Minden lépésem, szakítás és életem változata mellett velem maradt.
Most már másképp éreztem a kezemben.
