Átadtam a helyemet egy idős nőnek a minibuszon, aki suttogta nekem: "Ha a férjed ad neked nyakláncot, tedd vízbe." Ugyanazon az éjszakán rájöttem, hogy az ajándék nem szerelem, hanem átok.

A konyhából hallottam a hangját:

"Rajta van."
"Ne aggódj."
"Benne fog aludni. Holnap allergiás reakciónak fog tűnni."
"A biztosítás készen áll."

Minden bennem meghűlt.

Ez már nem volt gyanú.

Ez volt az igazság.

3. RÉSZ
Amikor visszatért, már álltam.

"Mi a baj?" kérdezte.

Nem aggódom.

Bosszúsan.

"Semmi," mondtam nyugodtan. "Csak azon gondolkodom, mióta próbálod ezt."

Mielőtt válaszolhatott volna, az ajtó kinyílt.

Rendőrök léptek közbe.

back to top