Imádkozz ahhoz az istenhez, akiben hiszel, David. Imádkozz, hogy éljen, mire megérkeznek. Mert ha nem, akkor magam nyúzlak meg.
A vonal elnémult.
David elejtette a telefont. Fémes csörrenéssel hullott mellém a padlóra.
Tiszta rémülettel nézett rám. Sylviára nézett, aki sápadt volt, mint a lepedő.
– Az apád… a Legfelsőbb Bíróság elnöke? – suttogta David.
Elmosolyodtam. A fogaim vérfoltosak voltak az ajkam harapásától.
– Megmondtam, David – suttogtam. – Nem tudod, ki írta a törvényeket.
5. fejezet: Az ítélet
Két perccel később megremegett a ház.
Nem kopogás volt. Betörés.
A bejárati ajtó fülsiketítő csattanással robbant befelé. A folyosón villámgránátok robbantak fel, vakító fénnyel és fülsüketítő zajjal töltve be a házat.
SZÖVETSÉGI ÜGYNÖKEK! A FÖLDRE!
Sylvia felsikoltott és bemászott az asztal alá. Mark berohant a kamrába.
David dermedten állt a konyha közepén, felemelt kézzel, hevesen remegve.
Hat férfi teljes taktikai felszerelésben rontott be a konyhába. Gépkarabélyokat vittek magukkal, és „US MARSHAL” feliratú mellényt viseltek.
„Kapcsolat elöl!” – kiáltotta az egyik.
LE! MOST!
