**– Azt hittem, talán nem jössz.**
Rowan két gyors lépéssel átszelte a szobát, és letérdelt mellé.
**– Itt vagyok –** mondta gyengéden. **– Hol van a húgod?**
Micah felemelte az egyik kis kezét, és a kanapéra mutatott.
Elsie egy takaró alatt feküdt összegömbölyödve, kis arca egyszerre volt sápadt és kipirult. Ajkai száraznak tűntek, légzése egyenetlen és felületes volt.
Rowan a homlokára tette a kezét, és olyan erős hőhullámot érzett, hogy mellkasa azonnal összeszorult. Habozás nélkül a karjába emelte, de a feje túl kevés ellenállással a vállára billentette.
Micah kedvéért erőltetett nyugalmat a hangjába.
**„Most azonnal indulunk. Vedd fel a cipődet. Ne kérdezz. Maradj a közelemben.”**
Micah olyan gyorsan ugrott fel, hogy majdnem elvesztette az egyensúlyát.
**„Alszik?”**
Rowan nyelt egyet, mielőtt válaszolt volna.
**„Beteg, haver. Hívunk segítséget.”**
Ahogy Elsie-t az ajtó felé vitte, Rowan tekintete megakadt a konyhán, és az ottani jelenet később fájdalmas tisztasággal elevenedett fel az emlékezetében.
Egy üres müzlisdoboz állt nyitva a pulton.
A mosogató tele volt edényekkel.
