„Tudja, hol van most a gyerekek anyja?”
Rowan lassan megrázta a fejét. **„Nem. Péntek óta nem hallottam felőle.”**
A nő bólintott, és leírt valamit, mielőtt újabb kérdést tett volna fel.
„Hajlandó ideiglenesen teljes felelősséget vállalni a gyerekekért, amíg elkészítjük a jelentésünket?”
Rowan habozás nélkül válaszolt.
**„Megteszek mindent, ami a biztonságukért szükséges.”**
Miután úgy tűnt, mintha egy egész napot töltöttünk volna negyven hosszú percben, az orvos végre visszatért.
Elsie karjában most egy kis infúzió volt, és egy kis szín kezdett visszatérni az arcába.
„Stabil az állapota” – mondta az orvos gyengéden. „Súlyosan kiszáradt, és gyomorfertőzése is van, ami sokkal nehezebbé vált számára, mert nem evett rendesen. Itt fogjuk tartani megfigyelésre, de a megfelelő időben hozták be.”
Rowan egy pillanatra lehunyta a szemét, és kifújta a levegőt, amiről nem is tudta, hogy visszatartotta.
Micah azonnal felnézett rá.
**„Megláthatom?”**
Az orvos meleg mosollyal nézett rá. **„Hamarosan. Most pihen, de jól vigyáznak rá.”**
Rowan gyengéden Micah tarkójára tette a kezét, és csak akkor vette észre, hogy a fia még mindig enyhén remeg.
