A gyerekekben gyakran megvan az őszinte vágy a jóvátételre, feltéve, hogy lehetőséget kapnak rá. Az empátia és a felelősségvállalás felé való irányítása erősíti az önbizalmukat, ahelyett, hogy károsítaná.
Tanulság felnőtteknek is
Mielőtt elment volna, a kislány megkérdezte a rendőrt:
„Megölelhetlek? Hogy megköszönjem, hogy nem zártál börtönbe?”
Nyugodtabban távozott. Nem azért, mert a hibája eltűnt, hanem azért, mert megértette, hogy hibázhat az ember anélkül, hogy „rossz ember” lenne.
A következő napokban a történet bejárta a rendőrséget. Mindenkit emlékeztetett arra, hogy egy kedves gesztus sokkal maradandóbb benyomást kelthet, mint egy feddés.
És ha ez a kislány valaha elfelejti a hadnagy nevét, talán erre emlékezni fog:
Az igazságot ki lehet mondani. Jóvátehetjük a tetteinket. És megbocsáthatunk egymásnak.
Mert végső soron a gyermeknevelés nem arról szól, hogy megtanítsuk neki elkerülni minden hibát.
Arról van szó, hogy megtanítsuk neki, hogyan fejlődjön rajtuk keresztül.
